öhm. próbálok összefüggően és röviden beszélni. na:

Én egy 13 éves (jan.18.) lányka vagyok aki Pécsen él jelenleg. Ez a legfontosabb mondat.

Hosszabb élettörténetem:

1996.jan.18-án 8:23 perckor megpillantottam azt az akkor még hatalmas fekete sötétséget apró kis szemeimmel. Apám horvát/bosnyák/szerb.. :D származású. Vagyis ilyen szlávosos, bosnyákos horvátos szerbes valamis.. na a lényeg hogy onnan lentről jött, ezért én egy horvát félvér lányka vagyok :) Anyukám pedig csak félig horvát apai ágról. Anyukája pedig magyar/sváb. Szóval jól keverednek a nemzetségek az ereinkben. Van egy "drága, imádott" bátyám aki nélkül "nem tudnék élni"... Nagyon nem szeretem >.< Pontosan másfél évvel dősebb nálam, egyetlen egy századmásodperccel sem idősebb.. talán 2-3 ezredmásodperc de az nem lényeges..
TVT bölcsödéjébe jártam pár hétig, amikor anyukámnak nem volt ideje velem foglalkozni, mert a bátyám kezét operálgatta :) vagyis imádkozott érte h ne bénuljon le. --> még nagyon pici voltam és egyik este énekelgettem az ágyikómban a nappaliban amikor a bátyám egyszercsak kiverte a kezével a szobájának az ajtajának az üvegét (az ajtó zárva volt és úgy verte ki) és egy üvegdarab elvágta a csuklóját, pont az ütőerénél egy T alakban. Aztán jöttek a mentők és elvitték.. Aztán mindenféle elektrosokkos kezeléseket kaott hogy ne bénuljon le és 80% volt hogy mégis lefog.. de "hála anyámnak" (anyám szerint ő maga volt a megmentője a bátyám jobb kezének xD) meggyógyult! most márcsak egy bazinagy heg van a helyén. de elég is volt a bátyámról, itt én vagyok a téma, de azért ha valaki bírja, ne féljen még majd visszaköszön :D

Volt egy Vila Mode nevű varrodánk. Akkor nyílt amikor először suliba mentem. Anyám stylist volt (tervezett, szabott, divatbemutatókra vitte a kész ruhákatm így hát forgalmas életünk volt, jöttek mentek a modellek és anyám majdnem minden divatbemutatóján ott voltam, volt amikor én is a kifutón kibillegtem egy cuki kis göncben..) , és apum meg hordta a ruhákat mindenhova, mindenféle városba.. Sopronba, Bécsbe, Franciaországban egy csomó helyre.. lényeg hogy jól ment a vállalatunk. Szinte minden hónapban új autónk volt (ezt nagyon szerettem..). Aztán egyszer csak apám egyik "jó" barátja átvert minket, (pénzügyileg) és kezdtünk szegényedni :( és ha nincs pénz, akkor persze jönnek a családi gondok és veszekedések. Azt' kiderült hogy ez a szemét már több embert is átvert, és végül az egyik feljelentette. 3 évet ült.. bár többet kellett volna, sokkal többet. De hát csak folytatódtak nálunk a veszekedések aminek válás lett a vége :( Itt már 9-10 éves votam :'( ahh :(:@ ettől a bunkó senkiházitól vlát szét a családunk és kerültünk olyan helyzetbe ahol most vagyunk :'(
Lehet hogy nem kéne ilyen részletesen mindent leírnom.. úgysem olvassa senkisem végig. :P
Nah hát h zárjuk rövidre a szót, volt még rengeteg minden de volt egy nagyon fontos esemény az életemben.
2007.jún.10. - motorbaleset
:( ezen a nyáron rengeteget száguldoztunk a motorunkkal.. igaz jogsink nem volt de azért mentünk vele, hisz úgysem kapnak el a rendőrök ilyen istenháta mögötti faluban, mint ahol a szüleim válása előtt laktunk..és egyik nap arra gondoltunk a barátnőmmel, hogy elmegyünk motorozni egy kicsit másfelé is, távolabb, át a napraforgóföldeken. :D A barátnőm, D. öccse (M.) úgy gondolta eljön velünk a saját motorbiciklijén (tényleg motorbicikli, nagyon régi már..) és ígyversenyeztünk egészen Keszüig. Arra gondoltam, hogy nem megyünk vissza arra emerrejöttünk, hanem átmegyünk az erdőn (Kökény, ahol laktam, nagyon közel volt Keszühöz, csak erdő választotta el egymástól) és úgy megyünk haza. Ámde amikor mentünk fel egy dombon még keszüben, (egy keskeny úton, ahl csak egy kocsi fér el) velünk szembe jött egy kék autó. Én a mögöttem ülő barátnőmmel kikerültem nagy nehezen a kocsit jobb oldalról, de M. bal oldalról akarta kikerülni és csodával határos módon sikerült kikerülnie! Aztán miután a kocsit kikerültem annyira megijedtem hogy nem figyeltem az útra és csak azt hallottam, hogy D. a hátam mögött mondja hogy adjam neki oda a kormányt. De nem adtam, és utána egy köves útra értünk és belementem egy nagy kátyúba (még mindig sokkos állapotban voltam..) és kipördült allattunk (kb 70-nel mentünk amikor kipördült) és így történt a baleset. nekem az egész jobb kezemet szétszedte a kő, mondhatni bőrcafatok lógtam a kezemről, a barátnőmnek pedig egy éles ki feltépte a térdét. De szerencsére megúsztuk pár zúzódással. M.-nek semmi baja sem volt. Semmi nem történt vele, de nagyon megijedt azon ami velünk történt. Megpróbáltuk kinyitni a motorom csomagtartóját, hogy kivegyük a vizet h leöblítsük sebeinketm de  beragadt és szinte az egész motor ripityára tört. A mellettünk lévő házban pedig egy néni figyelte az eseményeket de nem segített! odamentünk vizet kérni. Ő pedig rá 10-15 percre hozott valami algás vizet. Gusztustalan volt, de hát nem volt más. Aztán apámat hívtuk hogy jöjjön értünk. Szerencsére hamar megérkezett, mert már legyek szálltak a sebinkre. :s aztán rögtön vitt minket a klinikára. Nagyon megijedt. a bátyám vitte haza a motort darabokban.
sosem fogom elfelejteni ezt a balesetet, ahol ilyen közel álltam a halálhoz. Egy kocsi majdnem megölt. :s :'( azóta megbecsülöm az életem. És ajánlom nektek is  hogy élvezzétek ki ameddig csak lehet!!!

Ahh ezzel végére is értem a történetemnek. Még sok minden történt velem ez óta, de nem lényegesek. Ha türelmesen végigolvastda, nagyon köszönöm! Bár tudom hogy senki nem fogja elolvasni, olyan hosszúra sikeredett xD
Báj.